Az eritrit a paleolit konyhában

A paleolit konyha nem ajánlja a cukrokat. Csak azért nem tiltja, mert ami tiltott, az mindig érdekesebb. Mivel az emberek legtöbbje nehezen tudja elképzelni az életét édesség nélkül – ami egyébként csak szokás, teljesen jól élhetnénk nélküle – ezért a paleolit konyha az aszalt gyümölcsök mellett, engedélyez olyan cukrot, amit gyümölcsből vonnak ki, ez az eritrit. Ez a cukor ízben a hagyományos cukorra hasonlít, de kalóriaértéke nulla. Kevésbé édes mint a cukor, de nem ajánljuk, hogy ezért többet használjanak belőle.

Glikémiás indexe alacsony, tehát nem „tornáztatja” a hasnyálmirigyet. A hátránya az ára és az, hogy nem karamellizálódik. Kitűnően alkalmazható sütemények édesítésére, amelyek alapanyaga lehet a mandulaliszt is. Amikor az ember elkezd kevésbé édes édességeket fogyasztani, egy idő után az édességvágya is csökken és megszokja ezt az új ízt. Valójába a répacukor csak a XX. században terjedt el, tehát nem régi keletű. Az eritrit kevésbé ismert, mint a másik két alternatív cukorfajta, a nyírfacukor és a stívia